2. kép
A sztereó hangszórók kiválasztásával biztosan pénzt takaríthat meg, de az Altec Lansing VS2320 egy hamis gazdaságosság. Mélynyomó nélkül a kompakt hangsugárzó-kialakítás azt jelenti, hogy alig van basszus körülbelül 100 Hz alatt, míg az általa kibocsátott alacsony frekvenciák homályosak és kissé torzak. A frekvenciaspektrum többi része sokkal jobb, több magas frekvenciájú részlettel, mint amit ezen az áron várnánk. A dizájn egyszerű, de jól kitalált, fejhallgató kimenettel és kiegészítő bemenettel a jobb hangszórón.
Az egyhangú vezérlés azonban semmit sem tesz a hangzásbeli hiányosságok leküzdésére. Azt is szeretnénk, ha a két hangszórót összekötő kábel egy kicsit hosszabb lenne. A basszus hiánya azt jelenti, hogy a VS2320 nem tud versenyezni a hangminőségért, de olyan helyzetekben, ahol nincs hely a mélynyomónak, ez legalább egy alacsony költségű lehetőség.
A Creative i-Trigue 3330-ban nincs hiány a basszusból, futurisztikus kialakítása pedig felpezsdíti az íróasztalt, miközben nem marad el a ragacsos megjelenéstől. A vezetékes távirányító nagy hangerőszabályzót, fejhallgató-aljzatot és mélysugárzó-szintszabályozást biztosít, bár ezeket a funkciókat jobban szeretnénk beépíteni valamelyik műholdas hangszóróba, hogy rendben tartsuk a dolgokat. A belső tápegység is jobb lett volna; a vaskos adapter eltakarja a szomszédos hálózati aljzatokat.
A 3330-as hangminősége kevésbé adott okot a kritikára. A basszus testes volt, és rengeteg részlet és jelenlét volt magas frekvenciákon, bár a világos tónus néha agresszíven hangzott. Alapos vizsgálat során kiderült, hogy a mélynyomó meglehetősen döcögős reakciót váltott ki, ami kissé nehézkessé tette az alacsony frekvenciákat, de összességében a hangminőség a 2.1-es készletek legjobbjai közé tartozott. 40 GBP-ért azonban itt nem a legjobb érték.
Nem vagyunk annyira elragadtatva a Hercules XPS 2.160 dizájnjától, de legalább a hangerőszabályzó, a fejhallgató-kimenet és a kiegészítő bemenet szépen bele van építve a megfelelő műholdba. A hangminőség kiábrándító volt, homályos hangszínnel és a jelenlét egyértelmű hiányával. A 20 Hz-ről 20 kHz-re (tipikus emberi hallási tartomány) végzett szinuszos söprés lejátszása göröngyös futást mutatott, egyes frekvenciák sokkal hangosabban reprodukálódnak, mint mások, és figyelemreméltóan vékony volt a magas frekvenciás reprodukció. Mély basszusban legalább nem volt hiány, és a hangszórók jó hangerőt adtak, mielőtt túl sok torzítás jelentkezett volna. Mint ilyenek, kellemes ütőt alkotnak a játékon belüli hangeffektusokhoz.
Hasonló sorsra jutott a Cyber Acoustics CA3550 is. A dizájn nem túl vonzó – az egyes műholdakon lévő túlméretezett kék fények tetszeni fognak a PC-moddereknek, de senki másnak nem. A műholdak dizájnja lenyűgözően vékony, de úgy tűnik, ez csak a bemutató, és valójában csak a műholdak vaskosabb alsó fele ad ki hangot.
Annak ellenére, hogy a csoport legnagyobb mélynyomójával rendelkezik, a CA3550 nem tudta visszaadni a mély basszust, és összességében a hangminőségéből hiányzott a tér és a mélység érzése. A mélysugárzó és a műholdak találkozásánál jelentős rés van a frekvenciamenetben, ami gyenge alsó-középfrekvenciákat, és ebből következően a melegség hiányát eredményezi.
A Logitech X-230 nem mutatott ilyen problémákat, itt produkálta a legmelegebb tónust az öt készlet közül. A magas frekvenciák nem voltak olyan hangsúlyosak, mint a Creative készleténél, és a basszus sem volt olyan mély, de az általános hangszín egyenletesebb és kiegyensúlyozottabb volt. Az egyetlen probléma, amivel találkoztunk, az volt, hogy a szinuszos söprés hatására a mélynyomó zörgött. Szerencsére a zenehallgatási tesztek során nem vettük észre ugyanezt a problémát. Tetszetős, szerény dizájnjával, nagy hangerővel és a többi mélynyomó-alapú rendszernél alacsonyabb árával ez a nyilvánvaló nyertes.